Mérnöki szemlélet

2010.07.22. 02:30

Az egyetemről, különösképp a villanykarról sokan úgy tartják, nem a konkrét tárgyak megtanítása a célja, amik az előtanulmányi rend részét képezik, hanem ezeken keresztül a hallgatókban a mérnöki szemléletmód kialakítása az elsődleges, és ha ez megvan, akkor a szakma legtöbb területére némi helyben tanulás után simán be tudnak illeszkedni.

Nos, ezzel a kijelentéssel én nem értek teljes mértékben egyet, de annyi biztos, a mérnöki szemléletmód már kialakulóban van nálam is. Elgondolkodtam rajta, milyen lehet a világot úgy felfogni, hogy nem keresem minden mögött a történés okát, az eszközök működését, a dolgok egymásra hatását, nem tűnne fel akár a legapróbb műszaki hiba is, meg úgy egyáltalán, nem vonná el a figyelmemet minden elektromos, vagy legalább bonyolult mechanikus szerkezet. A legszörnyűbb az, hogy nem tudtam elképzelni. Nem mondom, hogy ez az állapot rossz lenne, sőt, majd később szörnyülködök egy sort a másik végletről, csak érdekes belegondolni a dologba.

Ez a téma hirtelenjében akkor ütött szöget a fejembe, miközben az EFOTTon épp Quimby-koncertre buliztam. Jó, mi? :) Annyi a történet, hogy volt a zenekar mögött egy óriás kivetítő, illetve nem is kivetítő, hanem egy hatalmas kijelző LEDekből felépítve. Ezen minden számra más nonfig minták villództak, vagy volt olyan is, hogy egy videoklipszerűség ment, miközben előtte zenéltek. A koncert folyamán egyszer csak egy negyed pillanatra felvillant egy widows-hibaüzenet, majd a kijelző elsötétült. A bizonyos hibaüzenet persze olyan rövid volt, hogy avatatlan szem szerintem észre sem venné, de én még azt is meg tudtam mondani, hogy xp volt az oprendszer, ami hajtotta a kijezőt. Mindezt első blikkre, mert még jópárszor megtörtént a bizonyos felvillanás, ahogy a technikusok a háttérben szenvedtek a dolgon. A színpad két oldalán volt még egy-egy projektoros kivetítő is, amiken ugyanaz a minta ment, mint hátul, ezekre rövid kihagyás után kirakták a koncertet filmező kamerák élőképét, hogy mégis mutassanak valamit. Látszott, hogy nagyon dolgoznak a probléma elhárításán, minden újabb számnál újraindították a dolgot, egy darabig ment is mindig az animáció, aztán hibaüzi és hopp. Volt olyan szám, aminél sikerült belúpolniuk a kisfilm első 15 másodpercét, és így bár unalmas volt, és egy látható ugrás is volt vetítésben, de legalább nem fagyott ki. A végére, ha jól emlékszem, csak sikerült megoldaniuk. Most persze nem az a lényeg a dologban. Hanem az, hogy én ezt ott helyben kiszúrtam, és a zene élvezete helyett ezen agyaltam.

Ide tartozik még az is, hogy világító lámpa mellett nem haladhatok el anélkül, hogy legalább egy pillantást ne vessek rá, és megállapítsam, milyen fényforrást használ és van-e valami rendellenes a működésében. Talán ez is közrejátszik abban, hogy szeretek éjjel a kihalt városokban sétálni, de erről lesz külön írás is.

Na akkor az előbb beígért ellenpólus: a műszaki analfabéta. Az ilyenektől, munkáik látványától még a víz is kiver. Tipikus példa erre nagybátyám. Ő zenész, hegedűművész, és az elektromosság tabu náluk. Egy kapcsolót sem tudnak bekötni, ha én nem csinálom meg nekik, akkor hívtak volna szerelőt. Ő dolga, csinálja meg. Most nem is a pénz miatt, bár nyilvánvaló, hogy fölösleges kiadás. Inkább azzal van a gond, ha a szerelő nem tud jönni, akkor képesek lennének sötétben tölteni napokat, amennyiben nincs villany.

Ennél viccesebb már tényleg csak az, aki szintén nem ért hozzá, viszont úgy gondolja, meg tudja csinálni. Mármint nem olymódon, hogy ha nem ismeri, utánaolvas, próbálkozik, hanem jelenlegi ismeretek alapján. Erre tökéletes példa nagyapám. Ő a kalapács-kötődrót-ütvefúró szentháromságban hisz. Ha az ajtózár romlik el, kalapáccsal helyrepofozza, ha szétesik valami, mit neki csavarok, összedrótozza. Ha előáll valami komplikáltabb helyzet, amire rájön, nem tudja megoldani, elmegy a falusi vasboltba és érdeklődik. Történt egyszer, hogy beletört a csavar a fűnyíró motorjának tengelyébe. Hm, nehéz eset, a vasboltban adtak neki törtcsavar-kihajtót. Idáig tökéletes. A bizonyos eszköz használata azoknak, akik nem ismernék: A törött csavarvéget simára csiszoljuk, a letört csavar közepébe lyukat fúrunk, majd ebbe a lukba szépen lassan, célszerszám segítségével betekerjük a kihajtót, ami szép lassan kihozza a csavart. Gondolom, ez el lett magyarázva neki is, és már javában fúrt-faragott, mikor betoppantam hozzá. Nem kicsit döbbentem le, mikor megláttam a „művét”.

A törött csavarvéget kalapács segítségével próbálta egyenesbe tenni, amely műveletnek inkább egy félgömb lett az eredménye. Jöhet a lyuk. Fúrta, de a csavar anyaga kemény acél, meg a gömbfelületen is megcsúszhatott a fúró, így fúrt egy szép lyukat a csavar és az anya közé. Ezt észlelvén próbált javítani a dolgon, a lyukat a csavar irányába ferdítve mélyíteni. Mikor jónak kielégítőnek gondolta az eredményt, fogta a kihajtószerszámot, befogta azt is a fúróba, amin még fordulatszabályzás sincs, és elkezdte nyomni be a lyukba. Az egyik méretű kihajtó nem hozta, hát próbálta a másikkal is. Eredmény: a készlet összes kihajtóját szétcseszte a túl gyors forgatással (nem mintha esély lett volna a ferde lyukon kihozni a csavart precíz lassú mozdulatok mellett sem, valamint a javítandó eszköz is kuka lett, ezt pár elkeseredett próbálkozás után, hogy kijavítsam az öreg addigi hibáit, beláttam én is. Az rendben, hogy öregségükre gyakran elhülyülnek az emberek, de ez számára nem mentség, ő mindig is ilyen volt. Na, az ilyenektől óvjon engem az ég, akkor már sokkal inkább a mérnöki szemlélet.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bottomproject.blog.hu/api/trackback/id/tr732167755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Akvyr 2010.07.22. 23:01:49

A mérnöki szemléletmód, kíváncsiság, logika, stb. a legjobb dolog amit a BME-től kapunk szerintem, bár ez a hétköznapi gyakorlatba szerintem nem annyira kerül bele. A pesti ficsúr mérnökhallgatók java része szerintem életében nem cserélt még fúrófejet, nem használt pákát, és nem tudja mire jó a tipli. Ez ilyen.

Ja és pont a minap panaszkodott egy ismerősöm, hogy bárhol dolgozott eddig, "A Villamosmérnök" mindig csak az üzemvezetője/főnöke volt, aki semmi szakmai melót nem végzett, csak a humán erőforrást menedzselte, azaz a sokkal gyengébb végzettségű technikusokra/laboránsokra/fasztudjamikre hárította a feladatokat. Viszont ilyen irányú képzést abszolút nem kaptunk, nem csoda hogy annyi paraszt pöffeszkedő főnök van :P

Tom025 · http://bottomproject.blog.hu 2010.07.23. 00:14:11

@Monsanto: Ismerek én is ilyeneket, mind végzett mérnököt, mind hallgatótársat, aki szépen veszi az akadályokat, sőt színjelesen, de ha pákát látna maga előtt, nem tudná melyik végét fogja meg. Szégyen azért egy kicsit az oktatási rendszernek, hogy így is lehet. Én mindenesetre nem leszek ilyen villanymérnök :)

Venemo · http://blog.venemo.net 2010.08.19. 20:35:11

Ebben a dologban az a szomorú, hogy én sem fogtam még pákát a kezembe. :(

A szemléletmódról szóló résszel viszont egyetértek. :)
süti beállítások módosítása