EFOTT2010 koncertbeszámoló

Magyarán min voltam, és mi hogy tetszett. Vigyázat, erősen szubjektív bejegyzés.

A nulladik napon egyetlen színpad volt még csak nyitva, és az este ezen a reggae jegyében telt. Csak úgy, magamtól átlalában ritkán hallgatom a műfajt, de ha egyszer a képembe tolják, nem vetem meg, sőt, élvezem. A vonulat kis, számomra ismeretlen zenekarokkal kezdődött, amik közül a Zagastic-ot emelném ki, volt bennük élet, ötlet a számaikban, nem tapadtak le a rasta-janga-marihuana szentháromságnál, ami jellemző a stílusra, egyedül az énekes csajt kellene idejekorén nyugdíjazniuk, mert szerintem egyetlen korlátjuk a továbblépésben. Néha ugyan jó volt, máskor viszont nekem fájt, amilyen hamisan nyávogott. Vagy ha máskor faszább, akkor nemtom miért volt most ilyen "béna".. A főattrakció a napra a Ladánybene27 25. jubileumi koncertje lett volna, de túl későn kezdődött, bennem meg már keveredett a delirium tremens a végelgyengüléssel, így már csak a sátorból hallgattam röpke pár perc erejég, amíg el nem aludtam. Tudom, mondták már hogy jó alvókám van, legyen koncert 100 méterre vagy ágyúzás, felőlem hadd menjen ha egyszer aludni akarok..

Első nap, na itt már jobb volt a felhozatal. Bikinivel kezdtem a nagyszínpadon, mint mindig, qva jók voltak. Az "ahogy ti zenéltek, én úgy táncolok" sort napokig nem bírtam kiverni a fejemből, mert ezt a számukat (Lassan szopogasd) röhejes módon még nem ismertem. Szinte végig velük éneklés ordítás, mégis csodával határos módon mégsem berekedés volt a mérleg. Ezután ismerősök unszolására maradtam ugyanitt Magna Cum Laudére, ami ott akkor nem tűnt rossznak, de utólag visszahallgatva, nem tudom, miért. Illetve mégis, nyilván nem voltan színjózan. Ezután Irie Maffia következett, amit szeressünk, ismét hozták a megszokott minőséget és a hangulat is kiváló volt, a nézősereg meg tán túl nagy is. Kivelé a koncertsátorból mondjuk hasaltam egy csodásat a csalánosba, a  sátor fasza elhelyezkedése, és aktuálisan kevéssé éber helyzetfelismerő képességem találkozásának eredményeként. Ez kábé éjfélkor történt, a távolból hallottam még Ákost lédigagát majmolni, de úgy voltam vele, nem kell ez nekem, tehát némi randomkodás után a sátram lett az úticél. Bár sokat nem aludtam, félnégy körül a természet hívó szava ébresztett, és ha már fent voltam, követtem a hangot a még javában dúló retropartyra, majd fent is maradtam, és valamivel elbaltáztam az időm reggel hattól délig..

Harmadik nap UFO-val nyitottunk a táncdalsátorban. Nekem többek között ez a retró, az olyan régi zene, amihez tudok emlékeket kapcsolni, 90-es évek rulez. Tudom hogy volt playback-botrányuk, tudom, hogy mai szemel majdhogynem röhejes a zenéjük, de leszarom, playbackről is meghallgatom őket szívesen, még beszéltük is, hogy a két háttérénekes csaj egyáltalál ugyanaz-e, mint anno voltak. Zsolti viszont odatette magát, volt zöld felfújható ufófigura osztogatás, "táncverseny", meg ami főleg minket érintett, hatalmas buli, feeling, hangulat. Kellett. Ja, előtte becsúszott egy kis Csepregi Éva is, mert korán érkeztünk. Fasza ez a sátor :) Na UFO után (illetve közben, mert nagy bánatomra a vége előtt elrángattak) Quimbyt hallgattunk. Én különösen nem szeretem őket, a manapság divatos nagyon mainstream alternatívot játsszák, aminél rengeteg jobb van énszerintem, de ezzel mások nem így voltak, mindegy. Elmentem, és végigpörögtük az egészet. Valami hihetetlenül fasza koncertet adtak. Profik voltak zenei téren, látvány-fénytechnika ügyileg is, a szövegeik így, csak rájuk figyelve, és nem a háttérben valami rádióból kiömölve tök jók, elgondolkodtatóak voltak, hatalmas riszpekt ezért nekik. A koncertjük végeztével még egy pici Géniusz csúszott be az estébe, azt sem tudtam kik ők, csak lefeküdni nem volt még kedv, bár irdatlan késő volt már, és a Quimby után egy régi-új ismerőssel beszélgetésbe feledkezve egyszer csak jött a szikra, hogy nézzük már meg, mi hangoskodik itt a szomszédban. Nem volt rossz az a néhány szám, amit meghallgattunk tőlük, de mély nyomokat sem nagyott bennem, arra emlékszem főként belőlük, ahogy panaszkodott az énekes, hogy régen milyen jók voltak, de már vagy 10 éve nem kerülnek fel a nagyszínpadra, és most is milyen későn játszanak és így mennyire kevesen nézzük őket.. :)

Harmadik nap a Supernem volt az első kiválasztott. Őket valahogy úgy szerettem meg, hogy régebben tesóm volt nagy rajongójuk, nekem meg nagyon nem voltak szimpatikusak. De addigaddig hallgatta a zenéjüket olyan hangerőn, hogy én is bőven hallottam, hogy lassan rám is megtette hatását a fasza rakendrolljuk. A koncertük olyan volt mint vártam, tökjó, bár nagyon rövidnek éreztem. És nem csak mert annyira élveztem, hanem mert a mindenféle késésekkel együtt valóban alig egy órát zenéltek. Egyik számra egy tök random ismeretlen csaj felkéreckedett a nyakamba, fel is vettem, de azért én sem álltam meg a buli közepén, mint a cövek, hanem erélyesen lötyögtem én is alul, nem tudom a csaj mit érezhetett ott fent, mert gyanúsan hamar lekéreckedett, bár úgy nézett ki, mint aki élvezte. Hát nők, inkább nem is akarom megérteni. Supernem végén átrohanás a Subscribe maradék félórájára, szerencsére az ismertebb számaikat a végére hagyták, faszányos volt, toltunk "körbepogót", meg ami kell, metálos volt. Ezután egy ideig szétszórtság volt, egypár szám erejéig voltunk Junkieson, Aurórán, Balkan Fanaticon, de nekem egyik se jött be, így végül leültünk iszogatni a Tankcsapda kezdetéig, de sajnos kicsit erősre sikerült ez az alapozás: Egy liter Fullmoon (vodka-energiaital), pár korsó sör, fél liter bor, nagyjából kortyonként sörrel öblítve, hát ez már nem emberi. A TCS első óráját még végigtomboltam-pogóztam ismerősökkel körítve, jó volt, aztán már csak élőhalottként kezdtem hallgatni a zenét, amint megjött az elfogyasztott mennyiség hatása, majd ezt látván megsajnáltak, és nyertem egy visszatámogatást a sátramba. Ez így egyszerűnek hangzik, de mégsem volt az az elmondások alapján, bár amire emlékszem belőle, az tetszett :) Hát ennek következtében hortyantottam zavartalanul át a következő nap egész délelőttjét.

Végre elérkeztünk a negyedik, utolsó naphoz, mert már megint indokolatlanul sokat írtam. Itt Belga jött kezdésnek, hozták a szokásos barom formájukat, bár annyira ez nem jött át, mint gondoltam hogy fog. Nem volt azért szar. Aztán némi Kowalsky illetve Pál utcai fiúk után Hollywood Rose-ra mentünk, ők egy magyar Guns'n'Roses tribute, voltam már korábban is koncertjükön, már felidézni nem tudom már, mikor és hol, de tudnak ám nagyon, ez is élmény volt, bár megint csak a pogó volt jó a népnek.. Eztán Anima Sound Systemre mentem nagyon kevesedmagammal, mert ekkor már kezdődött a Kispál is, és egy "picit" nagyobb érdeklődést tartott fent, mint bármi más. Az Anima nem volt rossz, bár több számot kihagytak, miket nagyon vártam tőlük (More fire, Vigyél el), inkább az újakat játszották. Mondjuk megértem, mert a közelben énekesváltás volt náluk, és akárhogy is, az új számok készültek együtt, de ezeket nem ismertem, és bár jók voltak, a feeling elmaradt. Végül benéztünk Dévényi Tibi bácsira is, mert eszement módon minden nap tömeg volt nála, és kíváncsiak voltunk rá - jelentem ezen a napon sem volt másként, de hogy miért, örök kérdés marad számomra. Ja, kinéztem egy kicsit a Kispálra is, csak a nézőseregletet szemrevételezni, mert nagyon nem vagyok oda értük, hát irdatlan sokan voltak. Mindenhol ahol hely volt, ember is volt, nem 1-2. Legyen az járdasziget, vagy lejtős füves rész, mindenütt tömeg volt. Kőkemény. Végül 3 körül elkezdtünk hazafelé készülődni, hogy ne kelljen tömegben utazni. Hát ez kevéssé jött be, mint ahogy az előzőekben már megénekeltem, de ez már nem kapcsolódik a koncertekhez...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.