A nagy csobbanás
2010.07.21. 17:47
Idén is lesz Balaton-átúszás. És most vége minden valószínűség szerint én is ott leszek. Most szombatra tervezik. 2010.07.21. Egy hetem sincs már addig.
Második alkalommal fogok nekivágni a távnak. Legutóbb 2006-ban tettem meg. Röhejes belegondolni, hogy mindez már négy éve volt, mert azóta is folyamatosan el akarok menni, újra. Mikor először úsztam, még nem is nagyon hallottam a dologról, bár tudtam hogy van valami ilyesmi, talán Tihanynál. Hát mégsem Tihanynál van, annál keményebbek vagyunk, és teljes szélességében ússzuk át a magyar tengert, Révfülöp és Lelle között. Szóval elsőre úgy lettem belerángatva a dologba. Na jó, nem kellett hozzá sok unszolás, elég volt, hogy felmerüljön az ötlet.
Épp egy irdatlan jó nyaraláson voltunk túl. Lent a horvát Adrián, hajóval. Vitorlással. Most ne egy tömegektől roskadozó turistahajót képzeljetek el, hanem egy annál jóval kisebb, nagyjából 8 személy kényelmes befogadására alkalmas tengeri yachtot. Nyilván nem saját volt, annyira burzsujok azért nem vagyunk, de lehet ám ilyet bérelni is, kell rá jogosítvány, és vihető, mint egy bérautó. Jóbarátom édesapjának (Isten nyugosztalja) volt is ilyenje, és rendszeresen jártak is hajózni. A bizonyos alkalom előtt voltunk már ugyanilyen túrán családdal is, mármint az ő családja és az enyém közösen, a szüleink is jóban vannak, az úgy éppen nyolc személy, akkor is nagyon jó volt. Jelen esetben egy másik baráti családot hívtak el, de mivel ők csak hárman voltak, így kerültem szóba a maradék helyre én. Mentem is, mert a korábbiakban is mindig nagyon élveztem a hajózást.
Ez a fajta nyaralás amúgy szerintem az egyik legélvezetesebb. A program mondjuk nem bonyolult: minden nap áthajózni egy másik helyre, mindig más kikötőben aludni. Azért jó, mert messze van mind az ipari turistáskodástól (japánok, fényképezőgép, múzeumok, a város minden szegletének meglátogatása), és az egész nap a beachen punnyadós napfényturizmustól is. Napközben hajózás, egyedüllét, nyugalom. Mindig van feladat a hajón, csörlőzés, vitorlaállítgatás, GPS vizslatás és társai, viszont bőségesen van idő a tájban és a vízben gyönyörködni, olvasni, napozni is. Miközben utazunk. Ha meg fürdeni támadt gusztusunk, lehorgonyoztunk valami elhagyatott szép kis öbölben, és csodajót lehetett búvárkodni ott, ahova az emberi kéz még nem tette be a lábát :), annyi tenger kincsét hoztunk fel, amennyit nem szégyelltünk, mert rengeteg volt, és a vízalatti táj is gyönyörű ezekben az öblökben. Esténként meg felfedeztük a várost, falut, ahol kikötöttünk, a mediterrán építészetet gondolom nem kell bemutatni senkinek, én imádom.
Vissza 2006-hoz. Mi, „gyerekek” négyen voltunk: A már említett barátom és húga, a másik családból egy nálam két évvel idősebb lány, akit most nevezzünk B-nek, valamint jómagam. Eleinte elvoltunk a haverral ketten, a csajokat meg egymásra hagytuk, de mivel ők annyira nem jöttek ki egymással, B inkább hozzánk csapódott. Szimpatikus volt, mosolygós, ölelgetős, és tetszett a stílusa, úgyhogy nem kellett sok, hogy összmelegedjünk. Erről a továbbiakban annyit, hogy a nyaralás végére mindenki azt hitte rólunk, hogy összejöttünk, és igazából én sem tudtam, hogy mit akarok kihozni a dologból, nyugodtan mondhatom, hogy életem leghülyébb kapcsolata volt. Nos, ő hívott le a hajózás után Balatont úszni, mivel volt nekik egy nyaralójuk az úszás kezdőpontjához nagyon közel, sőt, részt is vettek a rendezvény szervezésében, mivel a csaj vizimentő volt, a családja meg balatoni kishajó-tulajdonos. Bár mindig is szerettem úszni, nem kell mondanom, hogy nyilván nem az úszásért mentem le. De megcsináltuk, és hatalmas feeling volt. Én kisgyerekként, mikor szüleim céges SZOT-üdülőjében nyaraltunk, mindig is álmodoztam róla, hogy át kéne úszni. És bár a táv nem vészes, 5.2km, előtte a felkészülés jegyében jópárszor leúsztam a távot uszodában is, de akkor, a túlparti megérkezéskor rámtörő eufórikus érzést nehéz leírni. És még ingyenkaja, póló, buli is várt ránk, ami tök jól esett az úszás fáradalmai után. (Bár a 4KHUF nevezési díjért majdhogynem elvárható lett volna ez…) Ott, akkor eldöntöttem, hogy lesz, ami lesz, B-vel vagy nélküle, de megyek újra. Hát így sikerült, 3 évet ki kellett hagyjak azóta, mindig közbejött valami nagyobb prioritású nyaralás.
Most viszont meglesz, és ennek örülök. Kicsit neccesebben, mert hajnali vonattal kell menjünk B-ék kellemes szállása helyett, de nem érdekel. Újra leúsztam a távot uszodában, annyit edzettem mind úszva, mind bringázva, mint már régen, és még fogok is. Reszkess Balaton, jövök.. :) Majd ha megvolt, élménybeszámolót is kaptok..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Akvyr 2010.07.22. 22:46:51
Tom025 · http://bottomproject.blog.hu 2010.07.23. 00:08:50
Venemo · http://blog.venemo.net 2010.08.19. 20:07:59
Soha nem tudnék egyhuzamban ennyit úszni, de még csak közel sem.