Az élet apró örömei sorozat – Szauna
2010.07.24. 01:34
Első rovatom az élet apró örömeiről fog szólni. Dolgok, amiket szeretek csinálni, ami jó érzéssel tölt el, és bármikor ajánlom másoknak is. Hogy mikor mennyire apróság, az majd mindig éppen aktuálisan kiderül, kezdésnek egy kicsit nagyobb lélegzetű dolgot, a szaunát járom körbe.
Készülök a Balaton-átúszásra, még ha el is lett halasztva. Ez általában annyit tesz, hogy lebringázok a szomszéd városba, ahol van az uszoda, ahova járok, ott leúszom az 5,2km-es távot laza két - két és fél óra alatt, majd szaunázok is egyet ott, ha már van nekik, és a jegy is érvényes rá, legalább pihenek egyet a hazabicózás előtt, ami ráadásuk visszafelé egy masszív emelkedő. Nem rajtam fog meggazdagodni az uszoda :)
Régebben úgy gondoltam a szaunára, hogy hú, az milyen misztikus, elit, különleges dolog. Talán azért, mert kiskoromban nem engedtek be oda, mikor úszni voltunk (apám nagyon korán megtanított úszni, így sokat jártunk), aztán általános iskola negyedikes koromban Mezőkövesden voltunk táborban, aholis a Zsóry fürdőben a tanáraink bevittek kis csoportokban, de kizárólag valami 2-3 perc körüli időre. Ezek után következő találkozásom a szaunával Dobogómajorban volt, ez egy üdülőkomplexum Hévíz mellett, anno volt oda üdülési jogunk, télre. Ekkor javában működött a fedett fürdőkomplexum náluk, ahol több is volt belőle. Ekkor már nagyobbacska voltam, így szaunáztunk is majd’ minden nap amíg lent voltunk, de társult az élményhez az akkor újonnan épített üdülő „faszahely-feelingje”. Azóta már rengeteg helyen ültem szaunában, de el is veszett ez a bizonyos társult érzés.
Na ennyi elkalandozás után vissza, mi is jó az egészben? Sokak első gondolata: fogyni lehet tőle. Kéremszépen emberek, ezt a baromságot most felejtse el mindenki. Ha nem iszol előtte-közben-utána, akkor nyilván kevesebbet fog mutatni a mérleg, de csak azért, mert kiizzadtál magadból két liter vizet. Amit ha nem pótolsz, az előbb-utóbb kiszáradáshoz vezethet… Ez nem fogyás. Második gondolat: egészséges. Ez így van, legalábbis elhiszem ha ennyi forrásból azt mondják. Érrendszer, méregtelenítés, akármi, legyen igazuk. Viszont nem hiszem, hogy az „ókori” finnek azért találták fel ezt a csodát, mert tudtak volna pozitív hatásairól. Inkább csak, mert jó.
Ha legálisan, drogok és szerek nélkül „repülni”, szédülni támad kedved, erre a szauna a legjobb megoldás. 10-15 perc bent, minél hidegebb zuhany legalább 2 percig, újra 10-15 bent, ismét hideg zuhany, majd kifekszel egy napágyba, ideális esetben olyanba, amiben ha hátradőlsz, a magasba kerül a lábad, vagy ennek híján padra, földre, akármire, becsukod a szemed, és nem semmi érzést élhetsz át. Nekem ez általában olyan, mintha elkezdenék dőlni hátrafelé, majd szabadesésben bukdácsolni, még mindig főként hátra, esetleg oldalra. Na hogy ezt mi váltja ki, az a jó kérdés. Ez az állapot eltart általában egy negyed óráig, de utána is jól esik kibambulni a napágyból, csak úgy. Második körre én nem szoktam benevezni, akkor már nem bírom olyan jól, és ha hamarabb kijövök, sokkal gyengébb a hatása. Egy megterhelő úszás után tökéletes ellazulni, mindig feljavítja a közérzetemet, még ha előtte fel is csesztem magam a sok gyökkettővel úszó mamókán, meg pancsoló kisgyereken, akik miatt nem tudok a saját tempómban úszni, folyton gyorsítani-lassítani, kerülgetni kell, és egy Balatonnyi táv megtétele esetén különösen bosszantó, ha kizökkentenek abból a ritmusból, amiben a világ végére is elúsznál…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Akvyr 2010.07.25. 20:55:12
A kisgyerekkori tabu-feeling viszont megvolt :D