Éjszaka a városban
2010.07.24. 00:38
Régi perverzióm már, hogy szeretek éjszaka a városban bringázni, sétálni. Csak úgy, random módon. A buli utáni hajnali hazatántorgás nem számít persze ide, a munkából jövet éjfél utáni hazagyaloglás a vasútállomásról már egy picit jobban, de azért mégsem, mert egy igazi éjszakai sétához tilos mindenféle cókmók – hátizsák, és az sem árt, ha nem vagy hullafáradt.
Egy pöppet persze belejátszik nálam ebbe a dologba az is, hogy lámpamániásként a közvilágítás vizslatása is ilyenkor a legjobb, de ettől eltekintve is van egy varázsa annak, hogy a nappal nyüzsgő város utcáin nincs egy lélek sem, mindenki standby-ba teszi magát. Elcsendesednek a zajok. És ez fel is tűnik nekem rendszeresen. Olyan magas már a zajküszöbünk, hogy a forgalom zaját és egyéb mindennapos hangokat már észre sem veszünk, ellenben a hiánya éjszaka meghökkentő. A tücskök ciripelése hangosnak tetszik. Egy kutya felugatása már-már bántja a fület éjszaka, miközben nappal – semmi extra nincs benne.
Előjönnek a szagok. A szem annyira prioritásos érzékszerv, hogy a napközben szolgáltatott temérdek mozgási információ mellett egy-egy szag megléte, hacsak nem iszonyú erős, vagy ordenáré büdös, fel sem tűnik már, azonban éjszaka, ez is releváns információnak bizonyul. És jó :) Volt már, még korábban, hogy akkori barátnőmnél felejtkeztem, eltelt az idő, már rég koromsötét volt, de azért haza kívánkoztam jönni, és éppen bringával voltam. Lámpám van, hát akkor mit veszthetek alapon neki is indultam, egy laza 30km-es túrára hazafelé. Mondanom sem kell, sokkal feelingesebb volt, mint általában napközben, pedig a bizonyos útszakaszt rengetegszer tettem már meg előtte. Felfedeztem, hogy van egy lovarda a két város közti útszakaszon ott, ahol nem látszik. A szag kitolakodott éjszakára az útra. De ez csak egy, amit felismertem. Rengeteg különféle illat jött szembe egy erdős részen, gondolom a növényekből. Jó volt.
Ha a városban járunk, belátni az ablakokon. Vicces felfedezni, hogy külön házakban ugyanazt a tévéműsort nézik, ugyanúgy villódzik a szoba.
Mindezeken túl pedig, lehet gondolkozni. Ilyenkor mindig pörög az agyam, semmi nem zavarja ebben, egy éber álomnak is tekinthető egy-egy ilyen éjszakai tekerés, vagy mászkálás. Egy ilyen lazulós nyári napon, amikor sem vizsgára nem kell tanulni, sem a reggel 7-es kelés miatt aggódni, érdemes kipróbálni. Megéri.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Akvyr 2010.07.25. 20:56:18
