Visszatekintés: BME-VIK gólyatábor
2010.07.21. 17:50
Azt már nem kell titkolnom, hogy Műegyetemista, villanykaros vagyok. Most, hogy mindjárt itt az idei gólyatábor, megjött az ihlet, hogy leírjam saját élményeimet. Nálunk elég gyakran nem hétköznapiak még az elsőre annak gondolható események sem, ennek ékes példája mindjárt a gólyatábor. Gyakorlott VIKesként már nem lepődök meg az ilyenen, de gólyaként egy erőset gyomrozott az első benyomás.
Kezdődött az egész azzal, hogy alkoholt tilos volt bevinni. Mi az hogy tilos, a gólyatábor mindenhol az ivásról, buliról, ismerkedésről szól, vagy nem? Gondoltam, nyilván azt akarják hogy tőlük vegyük drágáér’, hát örüljenek, nem hozok csak a vonatra. Aztán a helyszínen boldogan konstatáltam, hogy nem is olyan drága. Sőt, a vetélkedők díjaként söröket osztogattak. Na de ne rohanjunk ennyire előre.
Jelentkeztem a neten, és elmentem a táborba. Egyáltalán nem bántam meg, sőt, hatalmas élményekkel gazdagodtam.
Már a tábor kezdete előtt hetekkel nagy erővel belekezdtem a jelmez gyártásába, mivel azt írták, menjünk spártai harci díszben. Fasság a köbön, csak jó lehet ez a tábor.
Gondoltam, ha már csinálok valamit, az legyen igazán jó, így a szellemesség netovábbját próbáltam elérni a cuccommal. Sisaknak jó lesz a bicós sisak, úgyis lyukacsos a teteje, majd a lyukon keresztül rácsavarozom egy partvis végét, hogy a dísztaréj is meglegyen, így spártai is, meg nem is, faszányos. Kell még pajzs is, volt egy útépítés táblám, gondoltam majd görög sormintával kidekorálom a piros csíkot a szélén, és jó lesz az, de aztán inkább a hatalmas dartstáblám hátuljára fabrikáltam fogantyút, még a pineket is benne hagytam, mint aki épp csatából jön. Fegyvernek először fénykardot akartam fénycsőből, ami világít is, némi hobbielektronikai jártassággal meg is építettem, de aztán sajnáltam a szép hosszú kék fénycsövemet, hogy eltörik, így csináltam valami kevésbé ötletes lándzsát, meg felkaptam egy vörös leplet a hátamra, kész vagyok, tökjó.
Odafelé vonat – a déliben irdatlan sok spártai hacukás alak – ilyen szintű egymásra találással az lett volna a csoda, ha nem alakul ki már az út során egy tökjó társaság. Pár fórumos ismerősöm már eleve volt a gólyaportálról, másokat a vonaton ismertem meg, akik hozzánk csapódtak. Megérkezve az állomáson seniorok vártak, és elkalauzolták a tömeget a tatai, volt KISZ-táborba. Útközben villanykari nótákat tanítottak nekünk. Rengeteg van belőle, soknak baromság, vagy obszcén a szövege, de pont ez volt a jó, igen feelinges volt a hatalmas csapatban hangosan ordítva polgárt pukkasztani.. :) A helyszín olyan, mint 30 éve lehetett, retro, szocreál. A spártaias dekor azért javított sokat a kinézeten. Viszont a szobába gyakorlatilag csak aludni jártunk, annyi jóféle program volt.
Akadt agytágítás is az egyetemi élet mikéntjéről, ez sokat segített az év elején az eligazodásban. Előadások rendje, tanulásmódszertan, mit és hogyan érdemes csinálni, satöbbi, de volt szó például a kolis életről, a körökről-csoportokról, amihez csatlakozni lehet, VIKes rendezvényekről... Voltak lent tanárok is, ők is tartottak előadásokat. Diploma értéke, elhelyezkedési lehetőségek - mind igen kedvező számunkra. Hasznosnak éreztem mindet. Ezeken túl viszont, a program nagy része poén, játék volt. Vetélkedő mind sportban, mind észben, állat volt. Aztán kakaoke-party, másnap éjszakai túra - állomásokon megoldandó feladatokkal, volt még színészkedés - minél nagyobb fasságról szóló előadást kellett összehozni, de voltak később szakmai programok is a Simonyi szakkoli támogatásával. És még rengeteg más, már nem is emlékszem mindenre. Ja, és persze nem is beszélve a tatai tóról, ami alig párszáz méterre volt a tábortól, és mondhatni pisimeleg volt, mert igen jó időjárást kaptunk el. A csapatépítés nagyon gyorsan sikerült, ráadásul a szobám társaságával egy tankörbe is kerültünk, ez olyasmi, mint egy kicsi osztály, az egyetemi többszáz fős előadások tengerében, társaság, akikkel minden óránk együtt van. Sőt, a közeli tábori szobák lakóival egy szintre kerültünk a koliban is, és tök jó volt a beköltözésen már ismerős arcokat megpillantani.
Egy nagy konklúziója volt az egésznek. Ha annyi új hatás ér, annyiféle program van, hogy össze sem tudjuk számolni, akkor bizony nem kell a sok szesz ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Esti bebaszcsira idő sem volt, ha rész akartál venni az éjszakába nyúló programokon, amiket már említettem. Márpedig nyilván részt kell venni, ha már itt vagyunk... Az egyetem egy picit más környezet. Egy kicsit fel kell nőni hozzá, kezdve a magázódástól a közösségért vállalt szerepekig. Más, de jó. Továbbmegyek, kurva jó. Egy középsulis matektanáromtól hallottam először, hogy részeg egyetemistaként minden másnál jobb bulizni. Már némi tapasztalattal a hátam mögött, teljes mértékben igazat adok neki - legyen a korábbi buli bankett, szalagavató, szülinap, nem üti meg ezt a szintet.
Aki esetleg új felvételizőként olvassa mindezt, annak melegen ajánlom hogy ne hagyja ki, mert nagyon sok jóból, valamint fontos információból marad ki. Persze minden pótolható, de ha van lehetőség arra, hogy ne kelljen pótolni, miért tegyük mégis? Egy aprócska intelem a végére: a kanosságot hagyjuk otthon. Csajokból, annak ellenére hogy több van, mint amilyen százalékokkal riogatnak, még mindig jócskán elmarad az ivararány a fele-felétől. Én is sajnálom, hogy a villamosmérnök és informatikus szakok egyike sem a csajok kedvence, de ez a szomorú igazság. Tehát hagyjuk élni a táborban a csajokat, nem sokkal utána már kedődik is az egyetem, ahol is temérdek lehetőség kínálkozik majd...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Venemo · http://blog.venemo.net 2010.08.19. 20:22:05
Ha nem haragszol, a saját blogomról linkeltem a te írásodat is:
blog.venemo.net/entries/bme_vik_golyatabor_2008.aspx
Venemo · http://blog.venemo.net 2010.08.19. 20:26:12
blog.venemo.net/entries/bme_vik_golyatabor_2008.aspx
Valahogy hasonló érzések keringtek bennem is, de aztán utólag nem nagyon tudtam írni róla.