Napi egoblog

Már rég írtam, úgyhogy a mai „komolyabb” zenés bejegyzés mellé most egy kis freestyle.

Tegnap bementem a koliba, mert a seniorok egy apró banzájt szerveztek, amit főként a gólyatábor előtti bentalvás lehetősége hívott életre a távolról érkezők számára, viszont ha már ilyesmi történik, jöhet aki csak tud, akár közel lakik, akár gólyatáborba sem megy. Utóbbi csoportba tartozom én is, igaz megyek majd a táborba, de csak később, nem most. Betekertem, bent találkozás ismerősökkel, felcuccolás, aztán nekiálltunk lámpást készíteni drótból és krepp papírból valami dekorelemnek, közben egyre keményebben iszogattunk, jó kis party keveredett a végére belőle. Pont a kellemes szintig ittam magam, maximum egy picit csúnyábbra, a társaság jó volt, megérte. Következő reggel is kimentem a vonathoz igyekvőkkel a vasútállomásra, hogy addig is hülyüljünk, meg a restiben megigyunk a várakozás alatt egy kör házmestert. Megtörtént, vonatra fel akinek kellett. Ekkor esett le a szomorú valóság: Egyetlen voltam, aki akkor nem szállt fel a vonatra a társaságból. Jó, nyilván elvetemült vagyok, amiért oda is kimentem, ha voltak is még hozzám hasonlók, inkább jóízűen aludtak még egy kicsit ehelyett a kiruccanás helyett, de akkor ez a tény megütött. Szerintem itt kezdődik a lelkesség, elkötelezettség valami iránt. És pont engem nem visznek le a seniorok. Hiába magyarázom mindenkinek, sőt, kicsit magamnak is, hogy magasabb értéket, a szakkolit képviselve megyek le a táborba, azon túl, hogy ebben van igazság, azért legbelül fáj, hogy a seniorokkal nem mehetek.

A minap, még az előbb megénekelt történetet megelőzően szokásomhoz híven bringával jártam Budapesten, viszont jelen esetben sajnos defektet kaptam, nem is akármilyet, hanem mindkét kerekembe egyszerre, viszont két pótgumi nem volt nálam, csak egy, így kénytelen voltam tömegközlekedéssel hazavergődni. Először metró, aztán HÉV.  Lelkiekben már készültem rá, hogy majd kapom a beszólásokat az ellenőröktől, hogy bicikli nem szállítható, meg különjegy kell rá, és hasonlók. Épp ezért összecsomagoltam a cangát a lehető legkisebb helyre, ez annyit tett, hogy kiszedtem a kerekeket, ami a gyorszárnak köszönhetően igencsak könnyen ment. Kivételesen postáscellux is volt nálam, így a hozzáragasztottam a vázhoz őket felül, így egy kézben tudtam cipelni. Viszont rendkívül pozitívan csalódtam a BKV-ban, senki egy szót nem fűzött ahhoz, hogy bringát viszek. Lehet, hogy fölöslegesen pakoltam össze kicsibe a gépet, lehet hogy épp emiatt lettem rokonszenves a kallerok számára, ezt már sosem tudjuk meg, mindenesetre akkor nagyon jól esett, simán hazajutottam. Volt viszont egy másik eset, egy másik alkalommal, ellenben kísértetiesen hasonlított az eddigire, defekt, goto HÉV. Ekkor már Budapest határán kívül voltam, a HÉV sín pont ott ment mellettem, így csak áttoltam a bicót az úton, illetve siettem nagyon, mert épp jött a szerelvény, és el akartam érni. Összejött, az előző esetből tanulva kerékkivétel, immár fent a HÉVen. Ekkor persze sikerült jó nagy tömeget kifognom, billegtem az emberek között egy sort, de csak meglett. Ekkor odaszól egy kissé piaszagú munkás, hogy: „Ni, ebből ilyen könnyű kivenni a kereket?” Mondom neki, mégiscsak versenybringa, ha az állapotán nem is látszik, igen. Magamban meg mosolyogtam egy jót a dolgon. Néhány állomással odébb már oszolni kezdett a tömeg, ő meg elkezdte magyarázni, hogy ismer valami hivatásos kerékpárost, itt és itt lakik, nem-e ismerem.. És innentől fogva az út végéig szóval tartott.. Eleinte idegenkedtem tőle, mert mit dumál nekem egy majd’ csövesre emlékeztető kinézetű csávó, de normális, korrekt volt, és elkezdtem gondolkozni, lehetne ilyen minden ember.. Ha úgyis egyedül van, meg a másik is, miért nem lehet beszélgetni egymással, főleg, ha van is miről. De inkább bedugjuk a fülünket, észre sem vesszük a másikat, ezen a szemléleten csak az a bizonyos némi szesz elfogyasztása változtat, ami belőle is érződött.. És ez a némi szesz (nem mattrészegségig, tényleg kevés) máshol is jótékony hatással tud lenni az emberre, legyen az vizsga, randi, akármi..  Fura, miért nem jön ez a szemlélet magától, főként, hogy mindenkinek csak jobb lenne..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.